Amikor a kicsi a fogzás vagy más egészségügyi probléma miatt ébred fel éjszakánként, néha azt tapasztalják a szülők, hogy hiába kezelik a kiváltó okot, a gyakori ébredés még mindig megmarad. Mi okozhatja ezt? Hogyan segíthetünk rajta?
Mostanában több anyukától is hallottam azt az elméletet, hogy talán a babája azért nem alszik, mert krónikus kialvatlanságban szenved és a kialvatlanság miatt megnőtt stresszhormon-szint miatt nem tud aludni a kicsi. Utánajártam, vajon igaz-e ez az elmélet.
Először is fontos leszögezni, mit is takar a kialvatlanság fogalma. A babák alvásciklusa más, mint a felnőtteké. Az újszülöttek felszínesen alszanak, nem különül el még élesen náluk az alvás és ébrenlét, gyakran cuppognak, forgolódnak, fészkelődnek vagy akár sírnak álmukban, miközben az ébrenlétben is néha át-átkerülnek félig alvó állapotba. Nagyjából 6-8 hetes korra már jobban elkülöníthető mikor van náluk az alvás és mikor az ébrenlét, ekkorra nagyjából 35-45 perces mélyalvási szakaszaik vannak, amiket 10 perces felszínes alvási szakaszok követnek. Ezeknek a mélyalvási szakaszoknak a hossza 2 éves korig folyamatosan nő és nagyjából ekkorra éri el a felnőttekéhez hasonló mintázatot, azaz nagyjából másfél óra mélyalvás után van egy rövidebb felszínes alvási szakasz, majd újabb másfél óra után egy hosszabb mélyalvási szakasz.
Hogyan lehet eldönteni, hogy a babánk kialvatlan-e?
Kialvatlanságról akkor beszélünk, ha a baba teljes napi alvásigénye jóval alatta marad az életkorára jellemző napi alvásigénynek ÉS a kialvatlanságnak más jelei is jelentkeznek nála:
- érdektelenség a játékok iránt, az ingerek látványos kerülése,
- gyakori szemdörzsölés, fülldörzsölés,
- nyűgösség, ingerlékenység, nyafogás
- fáradékonyság.
Tehát a kialvatlan kisgyerek annak ellenére, hogy esetleg pörög, nyűzsög, a fáradtság jeleit is mutatja. Sok esetben azonban éppen ellenkező a helyzet: a baba jókedvű, érdeklődő, jó étvágyú, nem fáradékony, viszont a szülő szerint nem alszik – nos ilyen esetben nem beszélhetünk kialvatlanságról. Sokkal inkább az a helyzet, hogy az anyuka kialvatlan és emiatt gondolja úgy, hogy nyilván a babája is az. A baba azonban jókat alszik kézben, ölben, cicin is, tehát ő kipiheni magát úgy is, ha éjjel gyakran ébren van.
A kialvatlanság objektív megállapításában sokat segíthet az is, ha alvásnaplót vezetünk, amibe feljegyezzük a baba alvási szokásaival kapcsolatos részleteket:
- Mikor aludt el?
- Hogyan altattuk el?
- Hol aludt?
- Milyen hosszan aludt?
- Hányszor ébredt fel éjszaka?
- Mit tettünk, amikor felébredt?
- Mennyit volt ébren és hogyan aludt végül vissza?
- Mit csináltunk az adott napon, milyen ingerek érték?
Ez 1-2 hét után általában már segít pontosan látni, mennyit is alszik napközben és éjjel a gyermekünk és esetleg összefüggéseket is fedezhetünk fel az ébredései és a napi történések között.
Hogyan okozhat alvászavarokat a rendszertelenség?
A történet általában úgy kezdődik, hogy a kicsi elkezd felébredni éjszakánként (például a fogzás miatt). Emiatt kicsit elcsúszik a reggeli ébredés időpontja is és a nappali alvások időpontja is megváltozik (ezzel összefüggésben vagy azért, mert nappal nehezebben kapcsol ki a baba, érdeklődőbb, ezért nem tud a megszokott időpontban elaludni vagy pedig egyszerűen már kevesebb nappali alvást igényelne. Ilyenkor az anyuka megijed, elkezd variálni a napirenddel, igyekszik visszaállítani a korábbi állapotokat, ám ez nem mindig sikerül, így a nappali alvásokkal is problémák lesznek és ez kihat az éjszakai ébredések számára is.
Valóban észrevehető egyféle kapcsolat a rendszertelen napirend és az éjszakai ébredések száma között, de valójában ez nem a katonás napirenden múlik sokkal inkább a kicsi biztonságérzetén. Önmagában azzal nem tudjuk megszüntetni az alvászavarokat, ha ezentúl szigorú napirendet tartunk, sokkal fontosabb, hogy a napunk sarokpontjai legyenek meg, a szokások, a mindennapok megszokott üteme és sorrendje, mert ez az, ami számunkra és a kicsi számára is kiszámíthatóvá, átláthatóvá teszi a napot.
Életkoronként is változhat a kialvatlanság és az abból fakadó alvászavarok előfordulása. Kialvatlanság jellemzően fél éves kor után, leggyakrabban 1,5-2,5 éves kor között jelentkezhet, amikor a totyogó fokozottan ingerekereső “üzemmódra” kapcsol és emellett még számos új élmény és frusztráció is éri, amelyek miatt megnő a szervezetében a stresszhormonok mértéke, amik miatt aztán nehezebben tud elaludni és éjszaka gyakran ébredhet.
Ezt tapasztalhatjuk nagyobb fejlődési ugrások idején (amikor járni és beszélni tanul a kicsi), változások idején (költözés, nyaralás, bölcsődekezdés, testvér születése) és akkor, ha túl sok a programunk, rendszeresen felborul a nappali alvás rendje, később alszik el a kicsi, mint szokott stb.
Mi a megoldás, ha úgy látod, hogy kialvatlan a babád?
1. Teremtsük meg a rendszerességet az életünkben, ettől ugyanis mi is és a baba is jobban tud aludni még akkor is, ha csak 1-2 órákat alszunk, a szervezetünk ugyanis hozzászokik ahhoz, hogy mikor ébredünk fel éjjel, tehát könnyebben ébredünk fel, ha sikerül összehangolódnunk a babával.
Pár hetet szánjunk rá a ritmus kialakítására, addig ne szervezzünk semmi extra programot, amitől felborulna a megszokott ritmus (nyaralás, utazás stb.), igyekezzünk minél többet a szabad levegőre menni (ez segít a cirkadián ritmus megfelelő beállításában is)!
2. Írjunk alvásnaplót, hogy objektívebben lássuk, mi történik a gyermekünk napirendjében (mikor alszik, mikor álmosodik el stb.)
3. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kicsi álmos, de nem tud elaludni, altassuk el úgy, ahogyan képes elaludni! Ne ebben az időszakban akarjuk őt a “rendes” elalvásra megtanítani, inkább segítsünk neki az elalvásban azon a bevált módon, ahogyan gond nélkül el tud aludni, legalább 1 hétig adjunk neki módot, hogy kialudja magát! Gyakran pont az okozza az alvászavarokat, hogy a szülők kísérletezni kezdenek minden éjjel más megoldást próbálnak ki abban a reményben, hogy talán ez majd megoldja az alvászavarokat, de valójában inkább összezavarja őket. Ha viszont elkezdünk kialakítani egyféle (a kicsi igényeihez alkalmazkodó ritmust) és egy darabig úgy altatjuk el a kicsit, ahogyan gond nélkül álomba tud merülni, visszanyeri az alvással kapcsolatos biztonságérzetét és szívesen fog aludni. Ezt követően, ha szükségét érezzük, foglalkozhatunk azzal, hogyan tanítsuk meg más módon elaludni vagy tovább változtassunk az alvási szokásain.