Jópár éve foglalkozom rosszul alvó babákkal és a miattuk nagyon kimerült szüleikkel. A legtöbben amiatt aggódnak, hogy a gyakran ébredő, nappal rövideket alvó baba nem fejlődik majd rendesen, mert nem alszik nagyokat és hosszúakat vagy valami baja van, ami miatt nem alszik, valami titkos kór (ki tudja, micsoda?), ami megzavarja az alvását. Pedig a megoldást egészen máshol kell keresni.
A legritkább esetben van tényleg valamilyen szervi ok a háttérben (pl. orrmandula, reflux, esetleg valamilyen korábbi betegségből visszamaradt kellemetlen érzés, fájdalom).
A legtöbb rosszul alvó babának semmi gond nincs a fejlődésével, szimplán csak felületesen alszik, mint a csecsemők általában.
Ami igazán számít, ami az akár évekig elhúzódó problémákat okozza az az, hogy miként reagál a szülő arra, hogy a gyereke nem jó alvó.
Aki úgy tervezte, hogy az újszülöttje majd nagyokat alszik a kiságyban és azzal szembesül, hogy csak mellkason, kézben, cicin alszik jól és letéve felriad, de azért újra meg újra leteszi, erőlteti és már-már kényszeresen küzd azellen, hogy a kicsit leszoktassa arról a rossznak vélt szokásáról, hogy testközelben érzi magát biztonságban (ez nem rossz szokás, hanem ösztön és így van jól, ha az első hetekben megkapja a baba, ha türelmes vagy, később egyre nyugodtabb lesz majd és kevésbé fog tiltakozni a kiságy ellen is).
A szülő feszültsége a babára is átragad és ez tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen a kicsi nem érzi magát biztonságban, ha a szülő fél, ezért még kevésbé alszik jól (itt szokott felmerülni a kérdés: “Azért nem alszik a babám, mert stresszes vagyok?“)
Amikor valaki attól fél, hogy a szomszédokat zavarja a sírás vagy hogy mit szól az anyós/anyuka/apuka ahhoz, hogy sír a baba, ezért bármit megtesz, hogy ne sírjon a baba, inkább minden nyekkre rohan, csak csend legyen.
Aki néhány nagyjából átaludt hónap után a fogzás kezdetén azzal szembesül, hogy ébredezni kezd a babája és azt se tudja, hova kapjon, megrémül, mi történt, nem tudja, mit tegyen, egyre fáradtabb, kimerültebb és mindenfélével kísérletezik csak, hogy újra csend legyen.
Aki maga mellé vette a babát, hogy legalább mászkálni ne kelljen éjszaka, de közben lelkiismeretfurdalása van, amiért nem rendesen, a kiságyban alszik a baba, azt hiszi ez az ő hibája és soha nem fog megoldódni.
Nincs konzervmegoldás, ami mindenkinek működik.
Az, hogyan oldódik meg, sikerül-e megoldani, nagy mértékben anya lelkiállapotán múlik.
Ha olvas egy tippet és este nekiáll kipróbálni, de közben nem biztos benne, nem biztos magában, kétségbeesetten ringat, ki-be mászkál, felvesz és letesz, maga mellé fektet és közben rettenetesen érzi magát és feszült, a baba sem alszik el. És nem a módszer a hibás.
Gyakran tapasztalom, hogy hosszú hónapok óta húzódó problémák szűnnek meg csak azért, mert anya felszívta magát, elhatározta, hogy változtat, megjön az ereje, kisimul és akkor hirtelen elkezdenek jóra fordulni a dolgok.
Anya tud következetes lenni, mert nem rágja közben magát azon, hogy jól csinálja-e.
És a baba is kisimul, elkezdi érzelmi biztonságban érezni magát. Nem fél attól, hogy anya elmegy, itthagyja, nem fog jönni többet, mert érzi rajta, a mozdulatain, a hanglejtésén, látja az arcán, hogy amikor kell, amikor tényleg kell, akkor biztosan itt lesz.
A jó alvás kulcsa a biztonságérzet.
És ezt csak olyan szülő tudja megteremteni, aki maga is biztonságban érzi magát.
Aki nem kételkedik benne, hogy jól csinálja-e és nem hiszi azt, hogy teljesen elrontotta,
hanem hisz a gyermekében, hogy túllesz rajta, kinövi.
Aki hisz magában, az képes segíteni a babájának is.
Ha belegondolunk, jóban lenni magunkkal az nem csak az alváshoz, hanem a gyermeknevelés minden területéhez szükséges.